Gael Llacer - Yakuza pályázata.

(sikeres pályázat esetén, leváltásra kerül.)

A családunk egészen visszanyúl az 1600-as évekig, amikor Japánt még klánokra osztották. A mi családunk is csak egy volt a rengetek klán közül. A Llacer-klán. Élén akkoriban Kasahara Llacer állt, később az évek múltán került apánk, Kasahara vezetői pozicíóra, majd halála után, én, mint első szülött fiú léptem helyére, testvérem Kabuto támogatásával.
Az 1800-as évek végén a családunk az USA-ba költözött, ekkor nagyapám volt a család feje. Ő avatta be apámat is a dolgokba, gondolok itt most a különböző nagy cégek csődbe vitelére, a sok zsarolásra, védelmi pénzekre, fegyverkereskedelemre és egyéb dolgokra. Nagyapám Texasban kezdte el Amerikán belül a tevékenykedést, majd halála után már egyre több államban terjeszkedett a Yakuza, immáron édesapámmal az élén. 11 éves koromban a Los Angelesi házunkban tartózkodtunk: apám, anyám, én és a testvérem. A testvéremmel éppen egy japán kártyajátékot játszottunk a teraszunkon,-mivel hiába költöztünk Amerikába, a japán szokásokat természetesen megtartottuk- amikor kocsik hangját hallottuk, majd kinéztünk a ház elé és 3 fekete autó jött, amiből fekete öltönyös, fekete napszemüveget viselő férfiak szálltak ki. Furcsa volt, mintha valamiféle egyen öltözet lenne.. Apánk ekkor feljött hozzánk és a szobánkba küldött, azt mondta, maradjunk bent amíg nem szól. Csak csöndben bólíntottunk és bevonultunk a szobába, majd apánk ránk zárta az ajtót. Engem nagyon érdekelt, hogy mégis mit akarnak ezek a férfiak apánktól, ezért hallgatózni kezdtem, de csak annyit hallottam, hogy apánk japánul kiabál a férfiakkal, mintha csak az alkalmazottai lennének.. Ezelőtt még soha nem tűnt fel, de pár év múlva eléggé szembetűnő volt, hogy szinte minden nap ilyen öltözékű férfiak, ilyen autókkal járnak hozzánk, persze erről apánkat nem merte egyikőnk se kérdőre vonni.
Pár év elteltével amikor 16 éves voltam és nem voltam iskolában betegség miatt, édesanyám és apám pedig "dolgozni" voltak, apánk otthoni irodájába kellett mennem, ahova nem szabadott volna csak úgy betenni a lábunk. Az irodájában gyógyszert kerestem, mert szörnyen fájt a torkom és sehol máshol, nem találtam a házba. Az éjjeli szekrényében nem találtam semmit, ezért tovább kutakodtam egészen az íróasztaláig.. Ahol kiesett egy fiók és a papírok szétszóródtak. Ahogy szedtem össze őket, hogy minél feltünés mentesebben vissza tudjam rakni őket, elolvastam párat, amik nem másról szóltak, mint olyan cégek listájáról, amiknek abban az évben igencsak leágazó lett a bevétele, magyarul csődbe mennek. Amikor olvastam a listát, apám betoppant két másik férfival az oldalán, a férfiaknak pedig egy pisztoly volt az oldalán. Apám nagyon kiabált velem először és írtózatosan ideges volt, de miután lenyugodott, megbeszéltük ezt az egészet, hogy csak gyógyszert kerestem. Még mindig nem mertem megkérdezni apámat, hogy mi ez az egész.
Miután elvégeztem az iskolát, 19 évesen apám egy kis elbeszélgetésre hívott engem, ekkor beavatott minden dologba, amiről egészen eddig titkolózott. Elmondta azt is, hogyha meghal akkor én fogom tovább vinni ezt az egészet, mivel én vagyok az első szülött fiú. Először nagyon megszeppentem, és írtóztam ettől, de minél jobban belefolytam a klán ügyeibe, annál jobban megszoktam. És ha egyszer elindultam ezen az úton, már nincs kiszállás.
Ezekben az időszakokban Kabuto-t is beavatta édesapám, immáron az én jelenlétemmel.
Egyszerre csak rá kellett jönnünk arra is, hogy a japán étterem amit üzemeltetünk, nem csak egy étterem, hanem csempész hely is. Ugyanis itt, az étterem pincéjében ment a pénzhamisítás, pénzmosás és egyéb illegális dolgok sorakoztak oda lent.
21 évesen én lettem apám jobb keze. Minden nagyobb bulit együtt csináltunk, meg persze a testvérem is jött és a testőrök, bérgyilkosok.
Ez így ment az évek alatt.
Apánk nagyon beteg lett. A kórházban, ahol kezelték a szíve miatt, a halálos ágyán, még azt mondta nekem, hogy bízik bennem, jó vezére leszek a "Yakuzának". Nehéz volt könnyek nélkül megállni ezt a pillanatot. Másnap édesanyámnak hívása érkezett. A kórházból hívták.. Közölték, hogy édesapánk reggel 9:52 perckor elhunyt.
3 napra rá már a temetésén találtam magam. Annyi embert én még soha nem láttam ezelőtt temetésen, mint az övén. És persze mindenki feketében, bár ez nem meglepő az ő "baráti" körében..
Ez volt az a pillanat amikor tudatosult bennem, hogy hivatalosan is én lettem ennek a klánnak a feje. Az emberek elkezdtek nagyon tisztelni.
Azóta elkellett költöznünk terjeszkedés céljából, édesanyámmal és a jobb kezemmel aki immáron a testvérem Kabuto lett. A kiszemelt város, ezúttal Grand City lett. Egy új kezdet.

KÖSZÖNÖM SZÉPEN HA VÉGIGOLVASTAD, REMÉLEM TETSZETT, ha esetleg nincs rá esély hogy yakuzát kapjak, elvállalnék egy bandát is akár..